A délután folyamatos visszaszámlálással telt, mert mindannyian nagyon vártuk az 5 órát, amikor a sötétben nekiindultunk a lakótelep utcácskáinak.
A lámpásokat üvegből csináltuk meg, hogy biztonságos legyen a szélben. Érdemes volt. A hideg ellenére nagyon jól éreztük magunkat, szórakoztunk, riogattunk (másokat és magunkat).
Öröm volt látni a sok szülőt, nagyszülőt. Az egyik ünnepeltünk nagyszülei is eljöttek. Sajnálom, hogy a másik névnaposunk otthon maradt. Bízom benne, hogy jövőre csatlakozik hozzánk!

Zebegény után most a Duna Múzeumot szálltuk meg. Erről a képek is mesélnek. Nagyon kellemes időt töltöttünk a múzeum fala között. Több mindent lehetett készíteni: pld: adventi koszorút, háncskoszorút és ajtódíszt, manót, angyalkát tobozból... A főszervező mondta, hogy a karácsonyi és hasonló játszóházat nekünk mindig külön szervezi (ha igényeljük), mert úgy jobb a létszámunk miatt. Elmondása aszerint teljes létszámban még nem volt csoport (osztály) ezeken a játszóházakon. A karácsonyit akkor már eleve így tervezem én is, s nem kell a szombatot feláldozni emiatt. Részleteket időben írok.
Azért büszke is vagyok magunkra: Önökre és azért picit magamra is! Összetalálkoztam a játszóházban az egyik 3.a-s anyukával, aki irigykedve mondta, hogy milyen jó a béseknek, mert mindig mennek valahova. Zebegényt külön megemlítette. Kihúztam magam! Önök nélkül az a kirándulás sem jöhetett volna létre, vagy nem lett volna olyan jó, amilyenné lett!